About
Accounts
Friends
-
Loading…adt 2 days ago -
Loading…coust3au 2 months ago -
Loading…crrr 9 months ago -
Loading…dezajn 1 day ago -
Loading…droID242 about 21 hours ago -
Loading…gekarton about 18 hours ago
-
Loading…jurijmlotman 2 months ago -
Loading…illatosut 20 days ago
-
Loading…esad 29 days ago -
Loading…newfocus about 1 year ago -
Loading…robtmc 7 days ago -
Loading…ritchie 7 days ago -
Loading…c3o 7 days ago -
Loading…andyroberts 2 days ago
-
Loading…raasa 6 months ago
Click here to check if anything new just came in.
January 22 2012
Lokáció alapú közösségi tevékenységek turisztikai hatása Magyarországon - prezentáció
A héten bemutattam és egyben meg is védtem szakdolgozatom a főiskola szakdolgozatversenyén. Igyekszem mihamarabb megosztani a teljes anyagot, az adatokat és a kódot is.
November 15 2011
October 12 2011
September 15 2011
Előzetes a szakdolgozatomból
A címe már biztos: "Lokáció alapú közösségi tevékenységek turisztikai hatása Magyarországon (a geocaching és a Foursquare kritikai összehasonlítása)".
Az alábbi animgif a magyar geocache-ek terjedését mutatja:
A Foursquare arcok "must see spot"-jai Magyarországon, "Food" category:
A klubok képe kicsit zsufibb (Foursquare, magyar, 'Nightlife Spots' és 'Nightlife Spots;Music Venues').
September 13 2011
August 28 2011
Online utazási szolgáltatások népszerűsége
2011. július 13. és 18. között a Facebook-on feltett kérdésemre ('Milyen weboldalt/alkalmazást használsz utazáshoz?') 605 értékelhető választ adtatok 54 különböző szolgáltatásról.
Alább egy jó kis Google Motion Chart az adatokkal.
August 05 2011
Világtérkép a ‘Hey You! What Song are you Listening to?’ mémről
Ty Cullen 2011. május 24-én készített egy videót, amelyben az utcán kérdezgette a new yorkiakat, hogy milyen zenét hallgatnak éppen. A 3GM-mel készítettünk egy budapesti verziót.
A több mint 70 helyi változatot belekalapáltam egy Google Fusion Table-be.
June 30 2011
A legtöbbet megosztott magyar tartalmak - 2011. június 13.
Nem bírtam magammal, addig kotorásztam, amíg kigányoltam a Facebook-on legtöbbet megosztott magyar tartalmakat az API-ból, a vizualizáció kezdetleges, a gányolás vitte el a sok időt, azóta is várom az izgatottá vált dizájnerek segítségét, de helyettük lelkes közösségi média sales-eseket kaptam ;)
Az egész banda:
A 12 legnépszerűbb mém, egy teljes centiméterrúd 20.000 megosztás:
June 08 2011
Inbox Influence
May 27 2011
A Mizu a legnézettebb magyar zenés videó
Hát igen, Fluor Tomi “Mizu” című felvétele a legnépszerűbb magyar zenés videó a YouTube-on. A szám összes, a videomegosztón található változatát együttesen 10 millió 6 százezernél is többször nézték meg. A második helyezett a Csík Zenekar “Most múlik pontosan”-ja. Ha azonban a dal valamennyi feldolgozását összesítjük, már ez a szerzemény a legnézettebb magyar dal a YouTube-on. A Quimby és Janicsák Veca változatával együtt nézettsége 17,9 millió. A lista az összes, egymillió fölötti nézettségű magyar zenés videót tartalmazza. A legtöbb dallal LL Junior és a Tankcsapda képviselteti magát a listán. A leggyorsabban növekvő nézettségű videó Wolf Kati eurovíziós dala angolul és magyarul, illetve a már említett ”Mizu” eredeti és operaváltozata.
Hogyan készítettem a listát? A Youtube Data API-ból kinyertem a valamennyi magyar előadónévre adott első 50 találatot. Ezek közül választottam ki a releváns, legalább 1.000.000 megtekintést magukénak mondható felvételeket. Az így kapott előadó-számcím kombinációk összes változatát összegyűjtöttem, nézettségüket kumuláltam. A legelőször feltöltött példány korát napban mértem, és az összes nézettség és a kor aránya a napi átlagos nézettség. A nézettség változását sparkline-nal ábrázoltam, és a statisztikákból kikukáztam a hozzáférhető nézői demográfiát is.
May 18 2011
PC Emulator in Javascript
April 06 2011
Google, I’d Send This To You Via Gmail, But I Can’t — It’s Time For A New Deal
Shared by Dániel
véget ért a beetetés
Yesterday, I noticed my Gmail account was insanely slow for no apparent reason. Nothing new here really, so I decided to wait it out. A few hours later, same deal. So I began phase two of my normal routine these days: publicly bitching about Gmail on Twitter. Normally, this works like a charm. Google reaches out and says they’re investigating (yes, fear my TechCrunch power and all that). Within a day, I’m zooming away seemingly faster than ever before.
Except today it’s actually even worse.
Emails are taking upwards of 30 seconds to load. Archiving is taking at least 15 seconds. Search is completely unusable. All the same is true on the mobile site as well. It’s so bad there, in fact, that the app believes it’s actually offline when it’s not.
Anyway, again, none of this is new. I tend to bitch about these things every few months. Here’s me last November, for example — a problem which Google confirmed after my post and quickly fixed. But here’s the thing: why does this keep happening on a regular basis? And why does it take me bitching or a TechCrunch post to fix it? I’m sure this is affecting scores of other users without such a platform, and their complaints likely go unheard.
And before everyone jumps to the silly “it’s free” defense, know two things: 1) Gmail is not free, we’re all paying for it in advertising clicks and/or views. 2) I am actually paying for it. Yes, real money to Google for both more storage and a yearly fee for Google Apps (well, that’s TechCrunch paying, but still). We’re all “paying” customers. Google should be more on top of this.
And I’m sure right after I post this I’ll get an email (which will take 45 seconds to load) that will say the problem is only affecting 2 percent of users. That’s the PR-spin way of saying that millions of people are suffering.
So it’s time for a new deal.
Google, please set a price — any price — that you determine is necessary to keep anyone’s account running smoothly at all times. I’ll gladly pay it. I don’t care if it’s $100 a year or $1,000 a year. It would be worth it.
People often talk about the desire to pay for Twitter either for better uptime or for more features, but the situation with Gmail is much more serious. Unlike Twitter, I conduct basically all my business through Gmail. I simply need it to work for me at all times. And I’m happy to pay for that to be the case.
Currently, I’m only paying $5 a year for 20 GB of storage. Soon, I’ll have to upgrade to the next step, which is $20 a year for 80 GB. The problem is that with this price increase, there’s no guarantee of better service right now. So I’m obviously hesitant to do it. Hell, I’d consider paying the maximum $4,096 a year for the 16 TB of storage if I knew for sure it meant better service.
As for the “why don’t you just switch” argument, it’s tough. Gmail is still the best email service feature-wise and when it’s working properly, no one comes close to it. There’s also a huge lock-in factor for all the people that currently message me this way. Sure, I could forward emails, but really, shouldn’t Gmail just work? Why should I have to switch to an inferior service (from everything but the performance perspective)? I shouldn’t.
So Google, you now have this letter that I’m posting publicly because I currently can’t send it via Gmail in a reasonable amount of time. Set a price and let me know.
Or, if it will help, steal my Gmail Lite idea! Just please do something.
April 05 2011
A State of the Art - The Present and Future of Music
Jó-jó, egy kicsit erős a cím, de tényleg igyekeztünk mindent összefoglalni ebben az infografikában arról, hogy szerintünk, a 3GM szerint hogyan alakul majd a zenehallgatás jövője.
Head of data, marketing, PR at 3G Multimedia
A fejléc a LinkedIn profilomból ugrott ide; mivel is teltek a napjaim az elmúlt háromnegyed évben?
A 3G Multimédia Kft egy teljeskörű white label streaming zenei szolgáltatást nyújtó startup, ahol kisebbrészt a nagyvállalatoknak szóló marketing és PR a feladatom, nagyobb részt pedig a zenei katalógussal, a zenei ajánlásokkal és a felhasználói aktivitásokkal kapcsolatos adatok terelgetése a feladatom. Utóbbi talán az egyértelműbb: mérünk, explorálunk, majd értelmezünk; a katalógus és az ajánlások gondozása a keményebb dió.
A katalógus metaadatainak tisztítása, pótlása és beszerzése, a különböző források aggregálása és normalizálása bőven jelent kihívást, nomeg alkalmat a kis Python eszközök írására, a különböző API-k megfejésére.
A zenei ajánlás bibliája rámutat a többféle megközelítés szintézisének szükségességére, a tranzakcionális fogyasztási adatok mellett nemcsak a taxonomikus és az akusztikai metaadatok szükségesek a fogyasztói preferenciák megállapításához és megjóslásához, de a közösségi kontextus sem elhanyagolható - a Youtube API mellett a Facebook API-val is meg kellett barátkoznom.
Alább egy rövid prezentáció a 3GM-ről, melyet a SUU '11-en adtam elő.
March 18 2011
Infografika-tanácsadás a Carnation-nek
11 éve a Carnation Research-ben kóstoltam először bele az infografikába, és most a mobil hirdetési trendek témája kapcsán ismét együtt dolgoztunk a megfelelő adatforrások azonosításában és azok vizualizációjában.
Itt a régmúlt, kattintva nagyobb lesz:
A magyar nyelvű változat természetesen más, releváns adatokat tartalmaz, mint az angol nyelvű.
March 09 2011
The Present and Future State of Music
A State of the Art, The Present and Future State of Music (long title, I know) from 3GM.hu looks at the current statistics behind music streaming and consumption.
Personally, I can’t believe the statistic that 85% of listening is still consumed from the Radio?!? I haven’t listened to an actual radio station for years! I listen to everything through my iPhone.
March 07 2011
Digitalkoot
March 04 2011
February 21 2011
Tarr Béla ezentúl csak reklámfilmeket rendez
Shared by zsommandAz Ezüstmedvével kitüntetett magyar rendező felhagy a filmrendezéssel és ezentúl csak reklámokat fog készíteni, amiket a terjedelmük miatt viszont nem filmek között, hanem helyett fognak tudni csak leadni. Tarr Béla a reklámfilm műfajában is a tőle megszokott motívumokkal dolgozna, ezért a frappánsabb reklámok 40-45 percesek, de egy karácsonyi Coca-Cola reklám akár 8 órás is lehet. „A [...]
ezért a frappánsabb reklámok 40-45 percesek, de egy karácsonyi Coca-Cola reklám akár 8 órás is lehet.
February 03 2011
Libák
Ugyan már megírtam twitteren, de most kifejtem a történetet. Vidéki kisváros Raiffeisen fiókjába fújt be a szél. Egyszerű pénztári műveletet hajtottam végre. Az ablak mögött ült a huszonéves liba. (Majd meg fogjuk látni, miért használom rá ezt a nevet — nem “a” liba, hanem “egy” liba.) Hétköznapi mércével mérve jól nézett ki, megfordulnak utána az emberzek. Ezt természetesen én is konstatáltam (elvégre emberz vagyok), persze nem érdekelt a kérdés, átnyomtam neki az üvegen a dolgokat, csinálja csak.
Hozzátenném egyébként, hogy az ilyen csajokkal, sőt, a service industry különféle aktoraival kivétel nélkül mindig magázódom. “Jó napot” a köszönés, “Viszlát” az elköszönés — ez azért fontos, mert nem akarok személyes platformra helyezkedni, más minőségben vagyunk jelen. Ebből kifolyólag gyűlölöm, ha ezek után letegeznek. De kanyarodjunk csak vissza!
Pénzt fizettem be, kinyomtatta a bizonylatot, odaadta nekem aláírni, gesztikulációi alapján adta az érinthetetlen porcelán macát. Normális körülmények között ezt aláfirkálom és vége a folyamatnak, kit érdekelnek ezek a szereptévesztett libák, viszont észrevettem, hogy rossz névvel (gyanítom, az előző ügyfélével) vitte fel a befizetőt. Jeleztem neki a hibát, akkor végre leereszkedett hozzám. Mondta, hogy “nem számít semmit”, írjam alá nyugodtan. Mondtam neki, hogy azzal semmi gond nincs, csak éppen nem Dr. Nagy Irénnek hívnak.
Erre rám néz ezzel a fárasztó kifejezéssel. Tudom, hogy az egész világ szerint fasz vagyok, miért nem írom alá és megyek tovább, de sajnos nem, mondtam neki, hogy javítsuk csak le. Elővette a kockás füzetét, majd a műkörmösnél alaposan elbaszott körmeivel fellapozta a megfelelő részt és megnézte, hogyan kell sztornírozni a bizonylatot. Megcsinálta látható rossz kedvvel, aztán persze megpróbálta menteni az arcát azzal, hogy rá kellett volna írnom a befizető azonosító kódomat (őrület! azért adom neki a személyimet, hogy azzal igazoljam neki a befizetőt) — de erre csak annyit jegyeztem meg hűvösen, hogy erre nincs is rubrika a nyomtatványon.
És el is érkeztünk a poszt morális részéhez.
Az alapvető problémát abban látom … két dologban látom az alapvető problémát. Az első, hogy a nő elég sötét ahhoz, vagy a Rájfi elég sötét ahhoz, hogy megtanítsa a dolgozóinak azt, hogy ez nem egy hagyományos társas interakció. Mit értek “hagyományos” alatt? Azt, ha például a kávézóban próbálok szóba elegyedni egy ilyen libával. Akkor érthető az ilyen baszatlan tyúk fej vágása, érthető a lekezelő stílus, érthető az, ha megkérem valamire, citromba harapott fejjel bámul rám. Az a sztori viszont másról szól.
A Rájfi ott rontja el, hogy nem veri beléjük, hogy amikor-bazmeg-beül a székbe, akkor ez a minősége — sajnos! — megszűnik. Onnantól nem ő a kisváros egyik prémium borotvált lyuka, hanem egy végtelenül kedves ügyintéző, aki azoknak az embereknek az üzleti folyamatait hivatott minél gyorsabban és szakszerűbben elvégezni, akik oda hordják talicska szám a pénzüket. (Azt hiszem ezek a huszonéves lányok azért nem hajlandóak kedvesek lenni az ügyfelekhez, mert akkor azok egyből arra gondolnak, hogy pálya van a lyuk felé és elkezdik őket fixírozni, ez nekik pedig kellemetlen, ezért aztán inkább hozzák ezt a szar stílust — ez viszont két szereplőnek mindenképpen rossz, rossz a Rájfinak és rossz az ügyfélnek.)
Ez egy roppant hibás logika. Lehet, hogy nem ez van a hátterében, de valószínűsítem, hogy ez lehet. Nem először találkozom az esettel, ahol a nem tudnak kilépni a hagyományos élethelyzetből és átminősülni a szolgáltató ágazat ágensévé.
A másik alapvető probléma strukturális jellegű: kevés a pénz a magyar gazdaságban ahhoz, hogy ténylegesen felvegyenek olyan embereket, akiknek ezt meg lehet tanítani, illetve a kevés pénz általában a sok munkát is magával rántja, ezért ebben az iparban dolgozók szükségszerűen kevés bérből élő keserű emberek lesznek. Ezen okból akár az is következhet, hogy ez már mindig így is marad ebben az országban.
Személyes ügyintézésnél, nem pénztáros relációban, amitől még a falra tudok mászni, az a pénzügyi termék értékesítés. Bizonyára valamiféle premizálási rendszer lehet, mert minden egyes alkalommal megpróbálnak valami befektetést rám sózni. Pedig csak a lejárt bankkártyámat akarom kicseréltetni, de máris az orrom alá tolja a terméket. Nem akarom. Akkor tolja a másikat. Azt sem akarom.
Én azt akarom, hogy érezzük ezeket a dolgokat. Ahol több kell, legyen sok, ahol kevesebb kell, ott vegyünk vissza.
Hát annyira nehéz ez?
Maybe Soup is currently being updated? I'll try again automatically in a few seconds...
